Rev. Kovács Lajos |
|
Ady Endrének 1907. augusztus 31-én írt levele: Kedves Bandikám! Tudom, egypárszor elmondtad, hogy milyen haszontalan ember az a newyorki pap barátod, hogy <csak most> |:nem:| ír teneked mikor már vagy egy hónapja, hogy elhagyta a „tejjel és mézzel folyó szép hazát”. Ha azonban látnád az én helyzetemet, ugy tudom a bűnbocsánatot expressen küldenéd meg számomra. Volt egy gyalázatos gazember helyettesem az úgy felbujtotta ellenem a saját híveimet, hogy a végén már az utolsó vasárnap az alakot nem is engedték be a templomba, dacára, hogy engem kiakart turni a helyemből és a legképtelenebb hazugságokat és meséket adta le a népnek, annak az isteninek. Most aztán hogy betoppantam letarolt hitközségembe árva lettem mint Jeruzsalem szüzei és ifjai Titus bevonulása után, s elég időmbe került míg rendet teremtettem. No de <most> már all right minden, s így írásban is letudom adni érzelmeimet, bár azt gondolatban sokszor megtettem, s ha Marconi (jól tudott markóni) (üss agyon!) |:de ne nagyon ám:| a drótnélküli táviratot jobban feltalálja hidd el minden nap egy litániára való gondolatot kaptál volna extractban, annyiszor visszaemlékeztem rád és |:a:| kedvességeddel (ugy-e szép papos kifejezés?) töltött napokra. Tegnap le is adtam egy egy lev. lapot Arvern|:s:|ből [Anversből] ahol két napig fürödtem a tenger züllött hullámaiban ön magam is lezüllve, |:de:| nem leszülve. A tengeri utam nagyon kellemes volt s hat nap alatt megérkeztünk anélkül hogy útközben valami <tengeri> nyavalya erőt vett volna rajtam. A nagy hazaffyak a sikkasztó és váltóhamisítókból álló kiszökött kompánia persze minden nap üt az ő „hazaffyas magyar nemzeti sajtójában” amitől azonban remekül hízom. Természetesen tudják, mint te is tudod hogy eladtam a hazát, sőt mitöbb már szállítani is fogom, azt mondja a sok kétes alak, akik ugy szerették a hazát, hogy csupa szeretetből szegény emberek nevére váltókat hamisítottak, kauciókat szedtek fel, s a bús haza |:sorsát:| és az átkos bécsi kéz munkáját nem nézhetve búcsut mondtak az eladott hazának melynek licitációjánál hazaffyas le|:l:|kük nem engedte hogy megjelenjenek. Szóval minden a régi idekint is, de azért örülök, hogy itthon vagyok. Ezeket az ugató hazafiakat <ne> |:nem:| ismerem s szenydolgaikat a macska sem olvassa. Én még mindig nem bolondultam meg, nem tudom öreg te már bent vagy-e a sanatoriumba? Írd meg hogy hol s majd én is oda avizálom magamat. Ha nem lennél <a bolondok házába> |:valami sanatoriumba:| reméllem[!] nemsokára Párisban leszel? Lehet, hogy egy-pár év mulva megint kimegyek Európába s akkor Párisban több időt fogok tölteni. Hát öregségem hiszem, hogy ami barátságunk fen|:t:|fog maradni és ha tenger el is választ bennünket, lélekben együtt leszünk egypárszor. Mindig kellemesen gondolok a magyarországi napokra, a zsidófoki és egyéb kirándulásokra. Majd ha időm engedi fogok írni egy két jó ízű amerikai magyar históriát is, amit te kikanyaríthatsz a lapod számára, de addig ne írj se rólam sem ezekről a fentemlített dolgokról. A keserőség[!] java részét már lenyeltem, s a positióm sokkal erősebb sem hogy ez a banda árthatna. Készülök Diósy barátunknak is írni, s megköszönni az ő szívességeit. De most már abban hagyom a sok szaval|:l:|atot és tiszta szívből még egyszer üdvözöllek Amerika szabad földjéről azzal a kérésemmel, hogy gondolj néha a téged igazán szerető barátodra: Lajosra
|
|