Azokban a napokban történt, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. Ez az első összeírás Quiriniusz, Szíria helytartója alatt volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. József is fölment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. Ott-tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.
Pásztorok tanyáztak a vidéken, kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek. De az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.” Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakarat embereinek!”

Életünk során már sok karácsonyi beszédet hallottunk. Sokszor azt képzeljük, már ismerünk mindent, amit erről az ünnepről el lehet mondani. Valahol bent a szívünk mélyén az ünnep igazi értelme megérint bennünket, mielőtt bárki erre figyelmeztetne. Csendben elmélkedünk, imádkozunk a betlehemi jászol előtt, hagyván, hogy a látottak legbensőbb énünket érintsék meg. Lehet, nem lenne rossz néha ezekről ismerőseinket meghallgatni.
Karácsony ünnepe és a csendes elmélkedésünk a jászol előtt az ott fekvő újszülöttről, a legtitkosabb, legféltettebb bensőnkhöz vezet el mindannyiunkat. Szívünkben érezzük, hogy itt a rég vágyott új világ kezdődik el és alakul, itt az egyén találkozik az ő Urával.

Karácsony, annak az Úrnak, Jézus Krisztusnak születését jelzi, aki mindnyájunkat meghív az újjászületésre. Ehhez azonban előbb szívünk békéjével önmagunkra kell találjunk, csendes elmélkedésben és imában. Ha ez aztán sikerül akkor képesek leszünk táplálni azt a szeretet szikrát, melyet azért kaptunk, hogy megértsük, Isten szeret minket és képessé tesz bennünket is erre az önzetlen szeretetre.

Ez nem egy álom, vagy lehetetlen vágyakozás, egész egyszerűen ez az Úr kérése és parancsa mert ez a célja az Ő érkezésének. Minden kegyelmet megad a célunk eléréséhez, ha nem utasítjuk el őt, és nyitott szívű befogadókká vállunk.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket és boldog újesztendőt.


Passaic, 2014.