Mária Magdolna a hét első napján kora reggel, amikor még sötét volt, a sírhoz ment, és látta, hogy a kő el van mozdítva a sírbolttól. Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és azt mondta nekik: ,,Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!' Erre Péter és a másik tanítvány elindultak, és a sírhoz mentek. Ketten együtt futottak, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és elsőként ért a sírhoz. Lehajolt, és látta lerakva a gyolcsokat, de nem ment be. Azután odaért Simon Péter is, aki követte őt, és bement a sírboltba. Látta letéve a gyolcsokat és a kendőt, amely a fején volt, nem a gyolcsok mellé helyezve, hanem külön egy helyen, összehajtva. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először érkezett a sírhoz; látta és hitt. Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia halottaiból. (Jn 20,1-9)

Az evangéliumban az asszonyok történetéről hallunk, akik a hét első napján a feltámadt Jézus üres sírjához mentek. Mária Magdolna szeretettel telve, korán reggel, amikor még sötét volt a sírhoz ment, és a követ elmozdítva találta. Figyeljük meg hogyan reagált. Akárcsak a Szamaritánus asszony az evangélium korábbi második fejezetében, gyorsan cselekszik és elfut Péterhez és a másik szeretett tanítványhoz, hogy tájékoztassa őket.

Azt mondja: “Elvitték az Urat a sírból és nem tudjuk, hová tették.” Először arra gondol, hogy ellopták a testet, érdekes módon ezzel alapozza meg a hitet. Figyeljük Péterre. Ő és a másik tanítvány együtt futottak a sírhoz. Mennyi futkorászás! Ez azonban nem hasonló arra a futásra, amikor Péter elmenekült a csúnya nagypénteki próba helyszínéről. A tagadás utáni keserves sírásban és bűnbánatban átalakult Péter immáron a dicsőséges feltámadás helyszínéhez siet. Bár a másik tanítvány a gyorsabb, Péter érinti meg a lepleket az üres sírban. Ezáltal elhiszik, hogy Jézus tényleg feltámadt és nem hal meg soha többé. Milyen mély tanulság ez a tanítványoktól, Mária Magdolnát beleértve! Ő az akit olyan tanítványnak kell látnunk aki nemcsak őszintén szerette és kereste Jézust, hozzá tartozott. Nem felejti, hogy Ő az út, az igazság és az élet, az örök élet kenyere és az örök üdvösség forrása. Mária Magdolnához hasonlóan, mi is meghívást kaptunk nemcsak a hitre, de arra is, hogy tanúskodjunk a hitünkről, bármerre is vetne életünk sora.

Aki beteg, az lehet holnapra egészséges. Ha valakit elbocsájtottak a munkájából, az nem jelenti, hogy minden munkaadó ajtaja bezáródott számára. Aki kételkedett a feltámadásban vagy a hit dolgaiban élete során, vagy elbotlott Péterhez hasonlóan, nem jelenti, hogy nem tud ezeknek hátat fordítani. Amiért háborúk és megnemértések voltak a múltban a történelmünk során, nem jelenti azt, hogy feladjuk a béke és kiengesztelődés reményét. Amiért ma harcok dúlnak a Közel-Keleten és Ukrajna szerte, nem zárja be a közös megegyezés ajtaját. Ha valakinek eddig nem volt munkája és egészségbiztosítása, nem jelenti azt, hogy a dolgok nem fordulhatnak jobbá. Ha egy diák rossz félévi osztályzatot kapott, nem jelenti azt, hogy a második félévben nem tanulhat keményebben a jobb jegyekért. Mindig van lehetőség és remény, amire Krisztus feltámadása emlékeztet minket.

Krisztus feltámadása szívünket formálva hitünket erősíti és akkor biztosak lehetünk abban, hogy sem betegség vagy szenvedés, sem erőszak vagy háború, sem kudarcok vagy akár a halál nem a végállomás.

A mi célunk és vágyunk a jó egészség, siker, béke, kiengesztelődés, húsvét öröme és áldása, de legfőképp az örök élet Jézus Krisztusban!

Krisztusban szeretett testvéreim, kívánom, hogy a föltámadt és élő Jézus Krisztus adjon nektek áldott és boldog Húsvéti Ünnepeket!

Passaic, NJ 2015