|
|
Gót és római
stílus keveréke, a középhajó hossza 100 láb, szélessége
65 láb. A középhajó magassága 60 láb, a mellékhajók
magassága 27 láb. A hajó 14 vas oszlopon nyugszik.
Minden második oszlopfón, ahol az ívek nem találkoznak,
egy-egy mellszobor áll, a latin és görög egyházdoktorok
szobrai. Az oszlopfők -- a templom fődíszessége—az olasz
építőmester eredeti eszméje után cementből készültek.
Minden oszlopfőről három szárnyas angyal tekint le.
Valamennyi különböző. Az első tervrajz szerint a
vasoszlopokat csak faburkolatok vették körül és az
oszlopfők is egész egyszerüek voltak.
 A szentély
középpontja a gyönyörü gótikus főoltár, tervét Ft.
Messerschmidt készítette, míg Schimmel Anton, tiroli
származású képfaragó faragta. Magassága 40 láb,
szélessége 18 láb. Ez híveinknek egyik büszkesége. A
tabernakulum felett Szt. István óriási szobrát látjuk,
amint a Szent Koronát a Magyarok Nagyasszonyának
felajánlja. Tőle jobbra és balra az Árpádházi
szentjeinket, Szt. Imre herceget, Szt. László királyt,
és kisebb alakban Szt. Erzsébet asszonyt és Szt. Margit
szüzet találjuk. A főoltár a Szt. Anna Egylet ajándéka,
az ára $1,359.00. 1904. július 26-án, Szt. Anna napján
áldotta meg Ft. Haintinger Imre, helybeli plébános.
A templom három
hajójú. A kórussal együtt 500 ember számára elegendő. A
szentély jobb és bal oldalán egy-egy ajtó visz a
sekrestyékbe. A szószék a szentélyben áll s a baloldali
sekrestyéből vezet fel rá a lépcső. A kórus felé eső
rész a három hajónak megfelelőleg -- három előcsarnokból
áll -- a jobb- és baloldaliból vezetnek a lépcsők a
kórusra. Az előcsarnokok mellett mindkét oldalon egy-egy
gyóntatószék volt, ma a Hősök oltára és a Missziós
Kereszt van ott.
A templomnak
padokra is volt szüksége, de csak 1906-ban tudták azokat
beszerezni. Addig bérelt padok álltak rendelkezésre.
A mellékoltárok is
müvészi alkotások. A jobb oldali Jézus Szíve, a
baloldali Szüz Mária tiszteletére van szentelve. Csak
hét évvel később, 1910, július hóban került rájuk a sor.
Költsége $1,100.00 volt. A Jézus Szíve
mellékoltárt használja most is a pap Nagypénteken mint "Szentsír",
a magyar cserkészek állnak a Szent Sír elött sírőrséget.
A Jézus Szíve szobrot az 1990-es évek elején
restaurálták. A Szüz Mária oltárt ma is ünnepélyesen
díszítik fel, a Szent Szüz szobrát minden év májusában
megkoronázzák.
A torony magassága
132 láb. Három harang hírdeti naponként Isten dicsőségét.
A negyedik harang a temetéseken használt gyászharang.
1958-ban valósult meg végre Messerschmidt Atya álma,
hogy három harang szólal meg a templomunk tornyából.
Ekkor avatták fel az u.n. szabadság harangot. 2001-ben
javították meg a harangokat, több lelkes egyházközségi
tag jóvoltából. Most egész Passaicon lehet hallani a
déli harangszót, amely megemlékezik az 1456-os
Nándorfehérvári győzelemről.
Az ablakaink külön
kincsei templomunknak. Az eredeti ablakokat, mint a
templom egész belsejét Messerschmidt Atya tervezte. Azok
az ablakok tiszta átlátszóak voltak és a lehető legtöbb
fényt hoztak be a templomba. A 14 színesen festett ablak,
amely körbeveszi a templomot, különböző jeleneteket idéz
elő a Szentírásból, valamint a szentek életéből. Ezek az
ablakok kb. 16 láb magasak. Az oltár feletti és orgona
feletti ablakok is elösegitik a fény besugárzását a
templomunkba. Ezeket a színes ablakokat Gáspár Atya
ideje alatt kapta a templom.
Két szószék
szolgálta plébánosainkat 100 év alatt. Az eredeti
szószék egy magas érő, müvészien faragott gótikus munka
volt. Gáspár János Atya ideje alatt alacsonyabbra
alakitották át. A második, mostani szószék az 1950-es
években készült el. Az akkori, Kertész László által írt,
igen népszerü egyházi színdarabok bevételéből fedezték
az egyházközségi tagok.
A falakon volt a
keresztút 14 gipszből készített állomása. Ezeket a régi
dombormüveket az 1940-es évek alatt kicserélték,
bronzból készültekre majd az 1990-es évek végén
restaurálták.
A templomot
eredetileg gázzal és villannyal világították és fütötték.
Gázlámpák és gyertyák lógtak a magas oszlopokról. Azokat
leszereltették, amikor új fütés és lámpa berendezést
kapott a templom az 1950-es években.
A templomban
nagyon sok szobor van. A főoltáron levő Árpádházi magyar
szenteken és az oszlopok tetején álló mellszobrokon
kívül, a világ közkedvelt szentjei közül sokan vannak a
templomban megörökítve. Lisieuxi Szent Teréz a Hősök
oltára mellett áll rózsafüzérrel és rózsáival. A
Missziós Kereszt alatt található Michelangelo Pietájának
szobra. A többi szobor kiegészíti a templom áhitat- és
esztetihai kaértékét.
Az orgona a
Vermont Peragallo n. cégtől van. 1953 óta használ a
templom villannyal müködő orgonát. Az orgonának kilenc
csősora van és variált zenei hangokat tud utánozni. Az
orgona az 1990-es években lett restaurálva, azóta
hangverseny keretében többször is játszották helybeli
müvészek. Orgonistáink vasárnaponként, ünnepeken,
esküvőkön és temetéseken az orgona zenéjével emelik a
szentmise áhitatát.
A templom alatti termek különböző célokat szolgáltak az
évszázad során. Az 1920-as és 30-as években ott tartott
a templom kántora, id. Molnár András, hittanoktatást,
valamint magyar nyelv oktatást a gyerekeknek.
Raktározásra és cserkész összejövetelekre használták
évtizedeken keresztül. 1997-ben nagy templomi takarítást
rendeztek. Két hatalmas nagy termet nyert ezzel a
templom. Azóta gyülésteremnek használják, alkalmadtán
zenei és irodalmi előadásoknak a helyszíne.
Megjegyzés: 1 láb = 30,48 cm
A
Szent István templomban komoly művészi értékek
találhatók, melyeket sokáig fel sem ismertünk. Gaetano
Federicinek, a XX. század kiemelkedő amerikai
szobrászának nyolc mellszobra díszíti a templom
főhajóját, négy-négy szobor a két szembenálló fal
oszlopfőin. A művek a keleti és nyugati egyházak nyolc
egyházdoktorát ábrázolják.
Federici 1880-ban született az olaszországi
Castelgrandeban, és hétéves korában került Amerikába,
ahol édesapjának sikeres építkezési vállalkozása volt. Ő
építette a mi templomunkat is. Fia viszont páratlan
művészi tehetsége birtokában a templom belső díszítését
végezte. Stílusa hagyományos, klasszicista volt, az
abban az időben dúló avantgarde irányzatokkal
szembefordulva.
Egyik tanára a manhattani, Giuseppe Moretti volt, aki a
St. Louis-i Világkiállításra az alabamai Birmingham
város rendelésére egy óriási méretű,Vulkánt ábrázoló
szobrot tervezett. Mivel műterme nem bizonyult elég
nagynak, az akkor épülő templomunkban készítette al a 17
méter magas szobor életnagyságú modelljét. A mű óriási
méretét jelzi a végleges, kiöntött szobor 54 tonna súlya.
Morettinak érdekes módon már azelőtt is volt magyar
kapcsolata: Ferenc Józsefről márvány portrét készített,
dolgozott Budapesten is, és Erdélyben kitűnő márványt
talált, de kitermelését a katonai hatóságok nem
engedélyezték (az orosz betöréstől félve nem építették
ki a szükséges vasútvonalat). Az alábbi két angolnyelvű
cikk közül az első bemutatja Federicit, a második pedig
a Vulkán szobor történetét írja le.
Gaetano Federici
In front of St. John's Cathedral in Paterson stands a
statue of Irish priest Dean William McNulty, comforting
a barefoot orphan boy. The statue, completed in 1923,
has come to symbolize nationally the pastoral role of
priests in a working-class city like Paterson. It is
also one of the best-known works of sculptor Gaetano
Federici, whose outdoor sculptures abound in Paterson
and other parts of North Jersey.
Federici died in 1964, at the age of 84, leaving a
legacy of hundreds of public works. Federici, Paterson's
unofficial “sculptor laureate,” was one of New Jersey's
few native sculptors, according to one expert, and an
extraordinarily prolific one. The Encyclopedia of
American Biography in 1966 called Federici “an
outstanding American sculptor... who won international
acclaim for his work.”
Gaetano Federici At least 40 of Federici's major statues
are within two miles of Paterson's City Hall. Federici's
sculptures also are found in Cuba, New York, Hollywood,
and in churches and cemeteries throughout the region.
Our church houses eight Federici-busts. Meredith Bzdak
New Jersey art his-torian said the Federici Studio
Collection represents the majority of Federici's life
work. “I feel the studio collec-tion should remain
intact – because it is one of the only collections of
its kind. And because of the significance of Federici to
us,” she said.
Fiorina said she remembered her grandfather as always at
work in his studio. She has family snapshots of him, a
short, sprightly man with a carefully trimmed goatee and
a beret. The pictures are of a grandfatherly figure
smiling warmly into the camera while working on huge
figures in his studio.
Gaetano Federici was born in Castelgrande, on the slopes
of the southern Italian Apennines in 1880. In 1887, he
and his mother left their mountainous village to join
his father, Antonio, in Paterson. Antonio Federici was a
stone mason who had become a successful contractor in
the booming industrial city. One of his works is our own
church. Federici showed artistic promise as a Paterson
High School student. By that time, his father could
afford to allow the boy to get artistic training. As a
young man Federici was apprenticed to some of the
leading sculptors of his time. He studied in New York
with the Art Students League. At the young age of 24, he
sculptured the eight busts of the Doctors of the Church
in our church on top of the 30-foot pillars.
Federici was trained in the academic tradition and would
never stray far from it. Experts called him a
conservative sculptor: While European sculptors were
doing avant-garde work, Federici stayed with classical
themes. He was painstaking in his attention to detail,
yet always attempted to capture the personality of the
subject.
Based on an article by Joseph D. McCaffrey, Star-Ledger
Staff, March 14, 1997
Vulcan in St. Stephen's Church
Some thought a great saint was being built for the
church, and they crossed themselves as they approached.
But all were awed by the grandeur and majesty of the
figure, and their exclamations of wonder and surprise
were good evidence of the impression it made upon their
minds.
This quote from the Newark Daily described the situation
in St. Stephen's during the winter of 1903–1904. From
December to January, the Italian sculptor Giuseppe
Moretti used the unfinished church to produce a
fifty-six-foot full-size model of his statue of Vulcan.
His New York studio was not large enough for this
immense sculpture commissioned by the Commercial Club of
Birmingham. Moretti was the mentor of Frederici, who, at
the time, was decorating our church with his works.
Fred M. Jackson, Sr. became president of the Commercial
Club in 1903. The Club's purpose was to “invest in the
future of the city”, and Jackson saw great opportunity
in the St. Louis World's Fair of 1904. He and fellow
club member James A. MacKnight envisioned sending a
great statue of the Roman god Vulcan, a smith, armorer,
architect, chariot builder and artist, to the fair. The
time left was short, however, making it difficult to
find a sculptor who would take the job, but erecting a
giant statue in record time would be great glory for
Birmingham. After some searching and refusals MacKnight
finally found a suitable sculptor – Giuseppe Moretti.
Giuseppe Moretti was born in Siena, Italy in 1857. He
had considered a career in the opera but decided on
sculpting, and at the age of fifteen he went to Florence
to continue his education in sculpting. Here he became
especially interested in marble sculpture and soon moved
to Carrara, the marble center of Italy, to continue
developing his skill. Around 1879 he moved to Agram,
Croatia, and set up his own shop there. He completed
several important pieces before a great earthquake
devastated the city and ruined his work. He then went to
Vienna where he was commissioned to make a marble
portrait of the Emperor Franz Josef, which was exhibited
in 1889 at the Paris exposition, and to design
sculptures for the Rothschild palace. He traveled to
Budapest next, where he executed some pieces
commemorating the city's history. He discovered an
excellent source of statuary marble in Transylvania, but
his hopes of quarrying it were not realized. At the
advice of the Germans, the government did not allow a
railroad to be built to the site as planned, because
this would help the Russians if they invaded the area.
Thus Moretti left Europe for the United States, where he
would have freedom in the artistic and business aspects
of his career. After arriving in New York in 1888, he
designed and made several large sculptures in
Pittsburgh.
Moretti offered to sculpt the enormous Vulcan in forty
days for $6,000. He got the job and began after some
controversy about the appearance of the statue: Moretti
planned to stay true to the myths and portray Vulcan as
a strong but not very good-looking god. The Birmingham
Commercial Club wanted a handsome statue. In the end,
Moretti won and went to work. He began in his studio on
152 West Thirty-eighth Street in New York. Here he made
the eight-foot working clay statue of the god. He then
had to make the fifty-six-foot, full-size clay model –
but where would he find room? He located a space big
enough: the unfinished St. Stephen's Church of Passaic,
New Jersey. One of his pupils, Gaetano Federici was
working on the church under contruction, hence the
connection. In December 1903, with the help of sixteen
assistants, he made the enormous clay model. It was so
cold and drafty in the unfinished St. Stephen's that
parts of the head and posterior had to be repaired
because they had frozen.
In January and February the parts were shipped down by
railroad to Alabama, where they were cast in iron. Then
it was shipped to St. Louis in pieces:
“As Vulcan neared completion in late May, visitors
craned their necks to view this giant reaching fifty-six
feet from pedestal to spear tip. His shoulders measured
ten feet in width, and his chest nearly twenty-three
feet in circumference. Moretti had deliberately
distorted the statue's proportions, giving more mass to
the head, shoulders, and chest, so that when viewed from
below, the body would appear in correct proportion. The
entire statue, including hammer and anvil block, was
estimated to weigh some 120,000 pounds. In September
1904, Vulcan surprised no one by being awarded the Grand
Prize for best exhibit in the Mineral Department of the
fair. Another tribute to Alabama came when Signor
Moretti was awarded a silver medal for his Head of
Christ, a bust sculpted from Alabama marble, with which
Moretti had become quite impressed during his stay in
the state.” (Thompson)
After the fair, Vulcan was shipped back to Birmingham in
pieces, but problems arose about where to erect the
statue. For two years the pieces lay by the railroad
while arguments went on. Finally the President of the
State Fair Association, Culpepper Exum, offered a place
for Vulcan at the fairgrounds. Here, however, workmen
incorrectly installed both his right hand and left arm,
so that he could not grasp his spear or hammer, and he
stood like this for almost thirty years. He was even
used for advertising – at one point he even had a pair
of blue jeans painted on. At last in the 1930s two
members of Birmingham's Kiwanis Club, Thomas Joy and J.
Mercer Barnett, gave him a decent home in Red Mountain.
Thad Holt, state director for the Works Progress
Administration, began construction on Vulcan Park. Soon
Vulcan stood on a 124-foot pedestal of native sandstone.
In 1946 he became a symbol of highway safety: on his
spear a neon torch shines green, except during times of
a traffic fatality, when it glows red. In the 1960s his
tower received a makeover. Recently, however, there were
problems with the statue itself. Back in the 1930s when
Vulcan was first placed on his tower, workers filled his
cavity up to the shoulders with concrete to “stabilize”
it. Because of the different expansion rates of concrete
and iron, the statue began to crack. About two years
ago, a large campaign in Birmingham initiated the
restoration of the statue. At present Vulcan is taken
apart and is being repaired. The goal is to restore
Vulcan, the stone pedestal and the park by 2004, his
100th birthday.
Klára Felsővályi
Sources:
The Vulcan Restoration by J. Scott Howell
http://www.robinson-iron.com/pages/vulcanproject2a.html
http://www.geocities.com/freeindeed_john836/Part5.html
Giuseppe Moretti by Jennifer M. Willard
http://www.bham.lib.al.us/Archives/oldsite/giuseppemoretti.htm
Vulcan: Birmingham’s Man of Iron by George Clinton
Thompson
http://www.bplonline.org/Archives/oldsite/vulcanbirminghamsmanofiron.htm
|
