|
|
A katolikus teológián, illetve liturgikán belül a
liturgiát sokféleképpen próbálták meghatározni. A 19.
század végén induló katolikus liturgikus mozgalom egyik
képviselje, a belga Lambert Beauduin a liturgiát az
egyház kultuszának nevezi. A bencés Odo Casel kutatásai
alapján így fogalmaz: a liturgia Krisztus üdvözítő
tetteinek (kereszthalálának és feltámadásának)
megjelenítése az Egyház szertartásaiban, melyek révén a
megváltás üdvözítő eseményei jelenvalóvá lesznek a
szimbólumok fátyla alatt.
A liturgikus mozgalom eredményeit XII. Piusz pápa
1947-ben a Mediator Dei kezdetű enciklikájában foglalta
össze, ahol az értékes megállapításokat kiválogatta és
szentesítette. Az enciklika definíciója a II. vatikáni
zsinat gondolkodásának meghatározója és kiindulópontja
is lett:
"A szent liturgia tehát nem más, mint az a nyilvános
istentisztelet, amelyet a mi Üdvözítőnk, mint az Egyház
feje, bemutat a mennyei Atyának, és amelyet a hívek
közössége bemutat Alapítójának és rajta keresztül az
örök Atyának. Tehát, röviden összefoglalva, a szent
Liturgia Jézus Krisztus egész titokzatos testének, a
Fejnek és a tagoknak nyilvános istentisztelete." (XII.
Piusz pápa: Mediator Dei, 20.)
Ezt a meghatározást a II. vatikáni zsinat a
következőképpen erősítette meg:
"Méltán foghatjuk föl tehát a liturgiát úgy, mint Jézus
Krisztus papi hivatalának gyakorlását, melyben
érzékelhető jelek jelzik és a maguk sajátos módján meg
is valósítják az ember megszentelését, és Jézus Krisztus
misztikus teste, vagyis a fő és a tagok együtt, teljes
értékű, nyilvános istentiszteletet mutatnak be." (Sacrosanctum
Concilium, 7.)
"A liturgia az a csúcspont, mely felé az Egyház
tevékenysége irányul; ugyanakkor az a forrás is,
amelyből fakad minden ereje. Az apostoli munkának
ugyanis az a rendeltetése, hogy mindazok, akik a hit és
a keresztség által Isten gyermekei lettek, jöjjenek
össze, az Egyház közösségében dicsérjék Istent, vegyenek
részt az áldozatban, és vegyék az Úr vacsoráját. […]
Tehát a liturgiából, elsősorban az Eucharisztiából mint
forrásból fakad számunkra a kegyelem; s általa valósul
meg Krisztusban a leghatásosabb módon az emberek
megszentelése és Isten dicsőítése, melyre mint célra az
Egyház minden más tevékenysége irányul." (Sacrosanctum
Concilium, 10.).
Ezen az oldalon néhány katolikus
szertartás szövegét osztjuk meg, hogy minél inkább be
tudjanak kapcsolódni imádságunkba, illetve a
Szentmise-magyarázat menűpontban pár gondolatot adunk,
hogy mi miért történik a misén. |
